Amélie

mindig eszembe jut, amikor crème brulée-t csinálok / eszek.

Amélie szerette belefúrni az ujjait a magokkal teli zsákba. Kiskanállal összetörni a kemény karamellt. Kavicsokkal kacsázni a Saint Martin csatorna vízén.

Elsőszülöttem találta ki, hogy csináljunk crème brulée tortát. De kicsit, hogy mindenkinek legyen egy saját tortája.

Rendben, csináljunk. Tavaly vettem azokat a kis, szilikon gyümölcstorta formákat, azok pont jók lesznek erre is.

A problémázás csak ezután következett - igazából csak én problémáztam, a többiek mintha nem érezték volna át a helyzet súlyát -, hogy a krémet hogy fogom megsütni. Azt gondoltam, majd a net segít - nyilván nem az én kisasszonyom fejében fogalmazódott meg a világon először a crème brulée torta ötlete. És tényleg. Néhányan zselatinnal oldották meg a kérdést, amit én mondjuk rögtön kizártam, ha már csináljuk, csináljuk rendesen. Fog ez menni zselatin nélkül is.

Gyorsan összekevertem egy linzer tésztát, a tojásos változatot, ráadásul a liszt egy részét mandulalisztre cseréltem. Pihentettem a hűtőben, kinyújtottam, kibéleltem vele a toratformákat. Igyekeztem nagyon vékonyra nyújtani a tésztát, mert a kis formáknak a magasságuk sem valami nagy, ha vastag a tészta, nem jut hely benne a krémnek.

Miközben a tortareceptek után kutattam a neten, találtam egy jónak tűnő ötletet. A linzertésztát úgy szokás sütni, hogy kavicsokat, száraz borsót, babot, rizset rakunk a tésztára, hogy ne púposodjon fel. Az egyik szerző liszttel bélelte ki a tésztát, mert az a tésztát oldalt is a formához nyomja, és így szép egyenes lesz a torta oldala. Naná, hogy kipróbáltam.

Miután összeliszteztem mindent, megsütöttem a torták tészta részét. Közben összekevertem a krémet (10 tojás sárgája, 1/2 liter tejszín, cukor, vanília.), és megolvasztottam egy tábla csokit.

A tésztákat vékonyan megkentem kicsit felvert tojásfehérjével, egy pár percre visszaraktam a sütőbe. Ez amolyan biztonsági játék, hogy a krém ne áztassa majd el a tésztát. A sütőt közben visszavettem 120 fokra, hogy a tészta ne égjen majd meg, de a krém azért megszilárduljon (többé-kevésbé). Amikor a tojásfehérje megszáradt, a tejszínes krémet belekanalaztam a tésztába, és visszatoltam a sütőbe. Addig kell sütni, míg olyan pudingszerűen remegős nem lesz.

Aztán csak várni, várni és várni kell, míg teljesen ki nem hűl.

Azt a részt, amikor a cukrot karamellizáljuk a tetejére, már mindenki nagyon szereti. (Szakácsfáklyával szokták a nagyok, de a sütő grill funkciója is tökéletesen megfelel.)

Gondolom rájöttetek, hogy a 10 tojás sárgájából és a 1/2 liter tejszínből nem csak 4 minitortához elegendő krém lesz. Én is tudtam már a legelején, hogy egy-egy minitorta nálunk nagyon kevés a boldogsághoz. A maradék tésztával tehát a 20 cm-es tortaformát béleltem ki, és megsütöttem azt is. Tojásfehérjét szárítottam rá. A kimaradt krém egyik feléhez hozzákevertem az olvasztott csokit, a tésztába öntöttem, és addig sütöttem, míg a teteje annyira megszilárdul, hogy nagyon óvatosan rákanalazhassam a maradék tojáskrémet. Nagyon nem szerettem volna, hogy a két krém összekeveredjen, a csokis részt meglepetésnek szántam.

És összejött! Látszólag egy "átlagos" crème brulée torta,