Ugrás a fő tartalomra

A tortacsipkét

egyre jobban megszeretem. Legutóbb koronát csináltam belőle. És most...
Vettem a nagyboltban egy csokor zacskós jácintot. Már csak az volt hátra, hogy rendes, tisztességes csokor legyen belőle. A tortacsipkén kívül még szalag is kell hozzá. 


Gondolom, senki nem úgy születik, hogy tudja, mitől nem foszlik a szatén szalag. Én legalábbis nem úgy születtem. Aki még mindig nem tudja, annak most elárulom a titkot.


Hosszában ketté kell hajtani a szalag végét.


Majd egy éles ollóval kb. 45 fokos szögben ferdén levágni.


És íme. Vállalhatóan néz ki, és nem foszlik.
Persze kettéhajtás nélkül is elég ferdén levágni a szalagot. Vagy maradhat egyenes is, akkor egy gyertya (öngyújtó, gyufa, stb.) lángján kell áthúzni.


Ennyit a szalagról.
A tortacsipke sugarát bevágtam. (A szélétől a közepéig egyenesen végigvágtam.)


Feltekertem mint egy tölcsért.


A csúcsát levágtam.


Beleraktam a virágokat.


A szalagot rákötöttem.


Végigtekergettem a virágok szárán. Ehhez sok szalag kell, én a 3 szál jácinthoz másfél méter szalagot használtam el. A végén a szalagot megkötöttem.


A túllógó szalagvégeket aláhajtottam és egy gombostűvel megtűztem. A virágok végét levágtam.



Címkék:

Megjegyzések

  1. VRJúliacsütörtök, január 17, 2013

    Jön a tavasz-ha lassan is, de biztosan:)
    Ami a tortacsipkét illeti: a korona is nagyon jó volt, tetszett.
    Én a nőnapi ajándékötletek felett is elméláztam, talán tavalyi Praktikában láttam, az is érdekes, egyszerű, mégis nagyszerű.
    Üdv, Júlia

    VálaszTörlés
  2. ÉvaLénacsütörtök, január 17, 2013

    Nekem most semmi nem ugrik be nőnap-tortacsipke témában. Mi volt a tavalyi Praktikában, kíváncsi lennék rá.

    VálaszTörlés
  3. mammipéntek, január 18, 2013

    De szép!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.
Megjegyzés küldése
További információk

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...
Megjegyzés küldése
További információk

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...
5 megjegyzés
További információk