Ugrás a fő tartalomra

A nyári helyekre

télen is érdemes elmenni.


Mert a fagy is lehet szép.





És télen is van élet.




A szürkeségbe pedig mi viszünk színeket.


És nyár óta történtek változások is. Épült játszótér, náddal fedett napernyő szerű árnyékolók jelentek meg a parton. És két információs oszlopot is telepítettek, a Velencei-tó állat- és növényvilágáról tudhatunk meg érdekességeket.



De hová rakták az oszlopokat????
Az egyiket a röplabda pálya szélétől fél méterre, a másikat pedig konkrétan rá a pályára.



Persze, hogy a pálya volt ott előbb. Már évek óta ott van, nyáron szoktak is rajta játszani. És akkor kiderül, hogy maradt még egy kis uniós pénz, vagy pályázati forrás, amit el kell költeni gyorsan, mihez is kezdjünk, ja, tudom már, rakjunk információs oszlopokat a röplabda pályára. 
Amennyire én ezt a bölcsész agyammal el tudom képzelni, az ilyesmit valaki megtervezi, a terveket valaki (egy bizottság, vagy az önkormányzat építési osztályán egy előadó) elfogadja, akkor jön a kivitelező cég, általában egy kisteherautó 4-5 munkással, és a művezető (a főnök) egy személyautóval, a főnök nézi a tervrajzot, elmagyarázza a melósoknak, mit kell látni, a melósok lyukat fúrnak, betonoznak, beállítják az oszlopot, függőlegest  néznek, délután visszajön a főnök, megnézni mit műveltek a többiek egész nap, de ezen kívül persze van egy felelős műszaki vezető is, és a végén a megrendelő részéről is átveszi egy hozzáértő az elkészült munkát, mielőtt fizetnének. Össze se számolom, hány embernek köszönhető, hogy ez a két oszlop ilyen szerencsétlen helyre került, és persze mindegyik felvette érte a fizetését, nyugodtan alszik azóta is, és nem szégyelli magát.

Megjegyzések

  1. De ez senkinek nem tűnt fel, azok közül a foglalkozott vele?

    VálaszTörlés
  2. Nálunk egy iskolát építettek rá a járdára.Majd' egy évig épült és senki nem vette észre. Most ki kellett tolni a járdát a parkolóba.Mik vannak?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És mi még röhögtünk, amikor a Legényanyában a házat (kocsmát?) akarták odébbtolni.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...