Ugrás a fő tartalomra

Még mindig

levendula. Ezúttal torta.
A receptet sok évvel ezelőtt találtam egy magazinban, a magazin már rég nincs meg, de az egyre barnultabb-sárgultabb, foltosodó, gyűrött kivágott recept minden évben előkerül.

Pozor! Aki még soha nem érezte, hogy milyen jó volna egy igazán kellemes illatú szappanba beleharapni, az ne olvasson tovább :)

egy csomag leveles vagy vajas tészta
125g cukor
só
vaníliás cukor vagy vanília
125g liszt
2 tojás
5 tojássárgája
100 ml tej
400 ml tejszín
10 g szárított levendulavirág
150 g marcipán
125 g vágott mandula (elhagyható)
50 g vaj
200 g porcukor

A tejet a tejszínnel felmelegítjük, hozzáadjuk a levendulát, hűlni hagyjuk.
Ha fagyasztott tésztát használunk, hagyjuk kiengedni, ha frisset, akkor belesimítjuk egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A levendulát leszűrjük, a tejes tejszínbe reszeljük a marcipánt, kicsit felmelegítjük, hogy a marcipán felolvadjon. Hozzáadjuk a vajat.
A cukrot, a vaníliát, a sót és a lisztet és a mandulát összekeverjük. A tojásokat habosra keverjük a tojássárgákkal együtt, a lisztes keverékhez adjuk, simára keverjük. Hozzáadjuk a levendulás, marcipános keveréket.
A masszát a tésztára öntjük, és kb. 25 percig sütjük. Hagyjuk hűlni, majd kivesszük a formából. Tojásfehérjéből és porcukorból sűű krémet keverünk, és ezt a mázat simítjuk a tortára.


A sütésben Elsőszülöttem, a dekorálásban Másodszülöttem segített. Ahogy rakosgatta körbe levendulavirágokkal a tortát, egy nagyot sóhajtott, és azt mondta, ez olyan szép, hogy akár menyasszonyi torta is lehetne. Kicsit később pontosított, menyasszonyi tortának azért mégse jó, hiszen nem emeletes, de azért koszorúslány tortának jó lehet.


Jó volt ez pénteki uzsonnának is.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.
Megjegyzés küldése
További információk

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...
Megjegyzés küldése
További információk

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...
5 megjegyzés
További információk