nyaralok? Hát nem.
Azt hisztitek, nyári szüneti üzemmódra kapcsoltam, limonádén és jégkrémen élek, és képes magazinokat lapozgatok? Hát nem.
Azt hiszitek, ezzel a bloggal is az történt, mint sok másikkal, hogy néhány hónap után egyszer csak abbamaradt? Hát nem.
Az történt, hogy kitört nálunk egy festés. Irigykedtek, mi? Már 3 éve narancssárga falak közt éltünk, az előző tulajdonostól ezt kaptuk a házzal együtt. Akkor sem időnk, sem energiánk, sem pénzünk nem volt ilyesmire, ezért úgy beszéltük meg, hogy beköltözünk, és adunk magunknak időt, hogy kitaláljuk, milyen legyen az otthonunk outfitje.
Ráadásul eleinte még szórakoztatott is, hogy minden narancssárga. (Tényleg minden, mint kiderült, még a villanykapcsolók belső szerkezetére is jutott a narancssárga festékből, és tényleg narancssárga, olyan élénk változatban, mint a narancssárga fényvisszaverő mellények.) Néha, hűvös, esős estéken, amikor sok gyertyát gyújtottunk, még jól is esett ez a szín, volt valami otthonosság-szerű érzésünk tőle. De mostanra elegem lett abból, hogy egy sütőtökben lakunk, mint Manófalvi Manó.
Így hát a narancssárgára festett fűrészporos tapétának mennie kellett. Napokon át csak áztattuk, kapartuk, áztattuk, kapartuk a tapétát a falról. Amikor kiderült, hogy valaha régen halvány vajsárgák voltak a falak, Elsőszülöttem elkezdett heherészni, hogy most meg cukorrépában lakunk.
Nem, nem fogok átcsapni lakberendezési blogba, egész egyszerűen mindent fehérre festettünk (na jó, a villanykapcsolók belseje maradt narancssárga). És még tetszik is.
A kisasszonyok most azon heherésznek, hogy hóviharba került a házunk, és hóemberek vagyunk.
Most a takarítás-szerelés-pakolás részhez értünk, így már azt is elhiszem, hogy egyszer lesz egy fél asztalnyi tiszta hely az ingatlanban, ahol szétpakolhatom a cuccaimat.
Mert nézzétek csak, mit vettem:
Vászon. Kék. Lányos. Mert vannak lányok, akik nem rózsaszínben látják a világot. (Nekem pl. két ilyen lány is jutott.)
Na, mi lesz belőle?
Azt hisztitek, nyári szüneti üzemmódra kapcsoltam, limonádén és jégkrémen élek, és képes magazinokat lapozgatok? Hát nem.
Azt hiszitek, ezzel a bloggal is az történt, mint sok másikkal, hogy néhány hónap után egyszer csak abbamaradt? Hát nem.
Az történt, hogy kitört nálunk egy festés. Irigykedtek, mi? Már 3 éve narancssárga falak közt éltünk, az előző tulajdonostól ezt kaptuk a házzal együtt. Akkor sem időnk, sem energiánk, sem pénzünk nem volt ilyesmire, ezért úgy beszéltük meg, hogy beköltözünk, és adunk magunknak időt, hogy kitaláljuk, milyen legyen az otthonunk outfitje.
Ráadásul eleinte még szórakoztatott is, hogy minden narancssárga. (Tényleg minden, mint kiderült, még a villanykapcsolók belső szerkezetére is jutott a narancssárga festékből, és tényleg narancssárga, olyan élénk változatban, mint a narancssárga fényvisszaverő mellények.) Néha, hűvös, esős estéken, amikor sok gyertyát gyújtottunk, még jól is esett ez a szín, volt valami otthonosság-szerű érzésünk tőle. De mostanra elegem lett abból, hogy egy sütőtökben lakunk, mint Manófalvi Manó.
Így hát a narancssárgára festett fűrészporos tapétának mennie kellett. Napokon át csak áztattuk, kapartuk, áztattuk, kapartuk a tapétát a falról. Amikor kiderült, hogy valaha régen halvány vajsárgák voltak a falak, Elsőszülöttem elkezdett heherészni, hogy most meg cukorrépában lakunk.
Nem, nem fogok átcsapni lakberendezési blogba, egész egyszerűen mindent fehérre festettünk (na jó, a villanykapcsolók belseje maradt narancssárga). És még tetszik is.
A kisasszonyok most azon heherésznek, hogy hóviharba került a házunk, és hóemberek vagyunk.
Most a takarítás-szerelés-pakolás részhez értünk, így már azt is elhiszem, hogy egyszer lesz egy fél asztalnyi tiszta hely az ingatlanban, ahol szétpakolhatom a cuccaimat.
Mert nézzétek csak, mit vettem:
Na, mi lesz belőle?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése