Ugrás a fő tartalomra

Bibibííí!

Díjat kaptam. És most nagyon büszke vagyok.


A délelőttöt a bírálóbizottság tagjaival töltöttem, és mondhatom, nagyon jól mulattunk. (A díjat már reggel megkaptam, így befolyásolásról, megvesztegetésről szó sincs :-)
 
Aki járt már a Lushban, pláne gyerekekkel, az tudja, hogy a világon az egyik legizgalmasabb dolog a fürdőzselé. Mi legalábbis mindig megpiszkáljuk, aztán hazajövünk, és hetekig fantáziálunk róla. Kellene ilyen itthonra is?
Naná!
Csináljunk?
Naná!
 
Kell hozzá (színtelen) tusfürdő, ételfesték és zselatin. És extraként előkerestem azokat a krémtúrós tálkákat, amiket hónapok óta őrizgetek, mert olyan jó formájuk van. (Ó, de mekkora hiba volt bedőlni annak a kósza emléknek, hogy milyen finom is volt gyerekkorunkban a vaníliás krémtúró! Továbbra is tartom, hogy akkor finom volt, de most már nagyon nem az. Viszont a tálkája tényleg nagyon jó alakú, és elég vastag műanyagból van, így többször használható.)
 
 
A zselatint a leírás szerint feloldottuk a megmelegített tusfürdőben. Belekevertünk pár csepp ételfestéket, és amikor dermedni kezdett, a formákba kanalaztuk.
 
 

Persze felmerült e kérdés, hogy muszáj-e csak kéket csinálni, én meg még teljesen el voltam bűvölve a díjamtól, így angyali mosollyal az arcomon és nagyon kedvesen elővettem a piros ételfestéket is. A maradék tusfürdő-kocsonyát lilává varázsoltuk. (Lila az, még ha a képen nem is annak látszik.)
 
 
Aztán jött a türelemjáték, de amikor megdermedt, és kiszedtük a formákból, rögtön abbamaradt a nyafogás.

 
Hogy milyen jó a színük, az csak vakuval látszik igazán.
 

 
Este akkora viháncolás volt a fürdőkádban, hogy még.

Megjegyzések

  1. El is hiszem, micsuda hacáré lehetett!
    Hol tálalható a recept?
    Köszi.

    VálaszTörlés
  2. Leírtam a bejegyzésben, hogy csináltuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaham! Értem már!
      Akkor a zselatin használati útmutatóját előveszem és közben talán megtanulok szövegérteni újra...
      Köszi, kipróbálom egyszer.

      Törlés
  3. Úgy látom, ma mindenki fürdött, vagy mosakodott. :) Mi szappant készítettünk a változatosság kedvéért. :))))

    VálaszTörlés
  4. Ezt én is megcsinálom. Be kell csomagolni, hogy ne száradjon ki?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről nincs tapasztalatom. Nálunk szinte azonnal elfogyott :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...