Ugrás a fő tartalomra

Néha, mikor

nyomaszt már az elégedettség,


sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még.
- Például az az izé, amit szabadtéri családi rendezvényeken a fák törzsére erősítenek, és kötéltáncolni lehet rajta.
- ??????????
- De, ugye, tudod, hogy mire gondolok, attól, hogy nem tudom a nevét?
- Nem.

Ezt a beszélgetést jó néhányszor végigjátszottuk, míg egyszer váratlan dolog történt.
- De azért tudod, mi az az izé, ami nekünk mindenképp kell itthonra?
- Igen.
- ?!?!?!?!?!?!
- Slackline.

Így hívják hát azt a kötelet.


A fél vasárnap délelőttünk ráment, hogy megtaláljuk a 2 megfelelő fát, egymástól épp megfelelő távolságra, és hogy rájöjjünk, hogy is kellene rögzíteni a cuccot.


De a nap hátralévő részében a kisasszonyok nagyon jól mulattak - kivéve, amikor egymást vinnyogtatták, hogy ki mikor és mennyi ideig táncolhat a kötélen :)


Megjegyzések

  1. Szia ÉvaLéna!
    Megkérdezhetem, Ti honnan szereztétek be? Mi most nyáron találkoztunk vele először, méghozzá Agárdon egy félreeső apartmantelepen. Egy, a húszas éveiben járó, rasztahajú fiú hozta magának gyakorolni, és az összes gyerek állandóan gyakorolt is rajta szorgalmasan - őhelyette. Meg én, a majdnem negyvenes.. Sose gondoltam volna magamról. Imádtam. Őszerinte hegymászóboltban lehet ilyet találni. Nektek is innen lett?
    Köszönöm a választ.
    És nagyon szeretem a blogodat.
    Szia: Barbara

    VálaszTörlés
  2. Igen, nekünk is a hegymászóboltot ajánlották, de állítólag már csak a Mountexben kapható. Mondjuk ott biztosan nem annyiba kerül, mint a piacon. Mi teljesen váratlanul bukkantunk rá Érden, a piacon, romániai árusoknál. 4800-ról indult az ár, mi a Párommal csak tanakodtunk, hogy tényleg ez-e az a cucc, és hogy hová tudnánk felrakni, addig az árus lealkudta magának 3500-re. 10 méter hosszú és 5 cm széles.
    Még az is lehet, hogy magyarul rögzítőgurtni (vagy valami hasonló) a neve, utánfutókra szokták ilyennel lepántolni a rakományt.

    VálaszTörlés
  3. Spanifer. :D
    Már azt hittem, valami új cucc.
    De az ötlet jó, tavasszal kipróbáljuk. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász fő...