Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2011

Most van szezonja

az újhagymának. Vesszük is, esszük is lelkesen. Azt még mindig nem tudtam megszokni, hogy akár zöldségesnél, akár piacon veszem, az eladó mindig nagy lelkesen veszi elő a kést, és mire észbekapok, már vágja is le a zöldjét. Amikor azt mondom, hogy köszönöm, nem kell levágni, az nem ér semmit, mert hát ő tényleg nagyon szívesen levágja. Amikor MEGKÉREM, hogy de tényleg NE vágja le, akkor meg néz rám értetlenül. Ha jobb (=bátor) hangulatomban  vagyok, és az eladót is szimpatikusnak (=nem teljesen reménytelen) találom, elmondom, hogy azért ragaszkodok annyira a hagyma zöldjéhez, mert azt is megesszük. Még az a jobb, ha csak megrántja a vállát, aminak annyi az üzenete, hogy a kutya is jó dolgában vész meg. De legalább olyan újhagymákat varrhatok, amilyet én szeretnék, rajta a szép hosszú, zsenge zöld részével. Merthogy újhagyma lett a filcekből és a raffiából. A filcből téglalapokat vágtam. Összevarrtam. A fehér végére rávarrtam a raffiát. Feltekertem és összevarrtam. Már csak a

Miért érdemes

hajnali kettőig a neten bóklászni? Például mert utána igazán jól esik a reggeli kávé. :) Főleg, hogy az egész család nagyon megérett már az óraállításra, már hajnalban világos van, és a stablondeszkán fészkelő verebek az első napsugarakkal egy időben kezdenek zajongani (a falakból nem a Nagy Testvér hangja szól, hanem a verebek), így fél 6-kor már mindenki teljes fordulaton pörög. De nem a kávé volt a fő motivációm, az általában virrasztás nélkül is jól esik. Hanem az, hogy gyerekeknek való francia meséket keressek. Elsőszülöttem ugyanis határozott érdeklődést mutat a francia nyelv iránt. Hát ezért kutakodtam éjjel a neten. És igazán értékes dolgokra bukkantam. Találtam egy blogot , egy óvónő írja arról, milyen foglalkozásokat tart a gyerekeknek. Ezt a csigás mutogatós versikét megmutattam a kisasszonyoknak. Monsieur l'escargot Monsieur l'escargot dort bien au chaud dans sa coquille [poing fermé, le pouce caché l'intérieur] Petit nuage passe, [main qui plane a

Mi a jó abban

ha az ember egy rét szélén lakik?  - Eggyel kevesebb szomszédja van. (Tudom, hogy egy jó szomszéd nagyon jó tud lenni, de szeretünk biztosra menni.) - Kiülhet az ablakba vagy nyáron a fűbe, és nézheti ahogy a közeli lovardából kijönnek a lovasok a rétre lovagolni. Nyáron viszünk magunkkal egy tál sárgabarackot, főtt kukoricát, ilyesmit, és nézzük a lovasokat. Full screen, 3D házimozi. - Télen néha vadnyulakat is lehet látni. - Ha a gyermekének az az ötlete támad, hogy egy ködös őszi hajnalon menjünk el párát fogni, legalább nem kell messzire menni. - Tökéletes hely sárkányeregetésre. -És a füvek meg gazok között ilyenkor nagy telepekben virágzik az ibolya. Nem az a lófej széles, nemesített kertészeti ibolya, hanem azok a sötétlila rövid szárúak, amiknek érezhető illatuk van. Szedtünk is két fél tálkányi virágot. Felvert tojásfehérjébe, majd porcukorba mártogattuk, és megszárítottuk. Tavaly a sütőben próbáltam szárítani, de az nem volt jó. Túl meleg volt, és nagyon megszáradt, inkáb

A nyulak

helyett most már (szinte) csak ezekkel  a csirkékkel foglalkozok. Most egy tarisznya készült: Kell hozzá némi nyitottság az alternatív irányzatokra, de szerintem vicces. Egyébként ugyanakkora, mint a párna (kb. 30x40 cm), és fehér vászon a bélése. Lassan fogytán ez a szívecskés anyagom, visszatérek a filcekhez. Zöld, fehér, raffia, és a kérdés: Ebből mi lesz?

Kaptam

egy üzenetet Ceffától . Hogy szeretne egy díjat adni nekem. Köszönöm. És örülök nagyon.:) A szabályok a következők: A díjat meg kell köszönni annak akitől kaptam, kell írni egy bejegyzést a díjról tovább kell adni további 10 blog társamnak, akiket nagyon kedvelek. És akiknek én szeretném továbbadni: Bergamott Virág Vacskamati Óvónéni Gabriella SK Lidércke Nana Niki Tünde

Van még ötletem

erre a csirke témára. A nyuszitáskák mintájára készült ez a csirketáska . És miről nevezetes a mai nap? Bizony, ma van a víz világnapja. Hát hurrá. Én igazából egész jól ellennék világnapok nélkül is, de ha már vannak, kezdjünk velük valamit. Az oviban már múlt héten kiderült, hogy mi lesz ma, kérték, hogy aki tud, menjen kék ruhában, és vigyenek a gyerekek vízzel kapcsolatos dolgokat. Így napjaink voltak az egyezkedésre, hogy ki milyen ruhában menjen - különös tekintettel arra, hogy épp melyik tiszta és vasalt -, és hogy ki mit vigyen, ami a vízzel kapcsolatos. Elsőszülöttem úgy határozott, hogy elviszi a teknősét. Igen, egy élő, sárgafülű ékszerteknős, de még ez volt a legszelídebb ötlete. Másodszülöttem színezett, vágtam, ragasztott, míg végül egy papírhalakból fűzött girlandot vitt. A többfelvonásos egyezkedés (na jó, rákészülés) elején a gyermekeim kitalálták, hogy süssünk kék tortát - ha már víz világnapja. Jó, süssünk. Keresés, kutatás a neten, biggyegetés, további keresés.

Összeszedtem

a bátorságomat, és beírtam a Google-be, hogy tiramisu sajttorta. Volt néhány találat, de egyik sem az én receptem. Szóval van egy találmányom. Kár, hogy már csak volt. Az utolsó morzsa is elfogyott. Gratulálok Móninak, kitalálta (majdnem?), hogy mit csinálok mostanában. Ő kiscsibét tippelt. Ti minek neveznétek ezt? Én csirke párnának neveztem el, mert szerintem túl nagy ahhoz, hogy csibe legyen (Kb. 30x40cm.) És megmutatom a másik változatot is, amit nagy szeleburdiságomban babzsák tyúkként  emlegetek a Meskán. És azt hiszem, lesznek még hasonlók.

Vannak találmányaim

Úgy képzelem, hogy valamit feltalálni hosszú és fáradságos folyamat, ami sok kínnal és fejtöréssel jár. Aztán hirtelen ott van a jó megoldás. Én legalábbis így jártam. Találtam akciós mascarponét. (Ha majd írok egy könyvet, amiben a lányaimnak ((utókornak?)) szánt bölcsességeimet gyűjtöm össze, a Szabályok fejezetben szerepelni fog: Ha találsz mascarponét féláron, vedd meg! Majd kitalálod, mihez kezdj vele.) Megvettem, és próbáltam kitalálni, mihez kezdjek vele. Kézenfekvő megoldás (lett volna) a tiramisu. És kívántam is, és mindnyájan szeretjük.... Óóóóóó, de egy jó sajttortát is olyan jó volna enni! Mit csináljak? Pokolian szenvedtem. (A kutya is jó dolgában vész meg, tudom.) És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott motoszkált bennem az a gondolat is, hogy a múlt héten felbontottuk az utolsó adag amarettit is, amit még a nyaralás óta őrizgettünk, és a maradékot el kell használni, mert akármilyen jól zárható dobozban tartom, egy idő után megpuhul. Jaj, jaj, mihez kezdjek??? Jaj

Ma is

varrtam egy nyuszitáskát. Igen, tudom, hogy ez már a sokadik. Miközben varrtam, (majdnem) el is határoztam, hogy ez lesz az utolsó, De nem. Kiszabtam még egyet, már terveim is vannak vele, azért majd megmutatom. És varrtam két croissant-t is. Az egyik csokis, a másik vaníliás. Addig kerestem, pakoltam a nyuszitáskákhoz az anyagokat, míg végül megtaláltam ezt a két vásznat és egy darab filcet. Ki tudja, hogy mi lesz ebből?  Neeeem, nem nyuszitáska! De belátom, hogy ebből a trióból elég sokfélét ki lehet hozni, szóval segítek. Találtam még hozzá két kis gombot, és rózsaszín tollakat. Lehet találgatni.:)

Mi történik akkor...

... ha elfelejtem, hol láttam tavaly azt a tuti jó kokárdát, ami épp jó lenne a kisasszonyoknak? Én is azt csináltam, amit sokan ebben a helyzetben, irány az internet, keresés, kutatás, biggyegetés, mmmm, egyik sem az igazi. Aztán kutatás a Meskán, ahol azt a bizonyos kokárdát nem találtam meg, de nagyon jó ötletekre bukkantam. Így készült ez a karkötő: És ami még jobb, a piacon megláttam ugyanazt a tavaly látott kokárdát. Egész belejöttünk ebbe a sok piros-fehér-zöldbe, így 15-én reggel előszedtem ezeket: Bizony, ételfesték, aroma, mindenféle tiltott és bűnös dolgok. Én úgy nőttem fel, hogy az anyám semmi ilyesmit nem tartott a házban, és nem is kaphattam ételfestékkel, aromákkal készült semmit sem. :( Pedig akkor még nem volt szokás erre figyelni.Tudom, hogy teljesen egészségtelen mind egytől egyig, de szerintem évente egyszer-kétszer belefér. Mindenkinek van egy keksztekercs receptje. Kekszmorzsa, vaj, porcukor, kevés tej, esetleg lekvár, kakaó. Ez a barna csík. A fehér, a töl

Itt van!

Itt van, megérkezett, VÉGRE! Itt a tavasz! Ma este, amikor kimentem a kutyának enni adni, tavaszillatú eső esett! Az egyik kedvenc illatom. (És néhány hete felfedeztem, hogy a Kenzo egyik férfiparfümjének is tavaszi eső illata van.) Ki lehet az, ki lehet az, ki a jeget összetörte, s hegytetőkről le a völgybe a havat mind lesöpörte? Telet űző, fűnövesztő, haranghangú, csengettyűző, a természetet felébresztő kikelet. Vajon ki lehet? A tavasz bizony. Mostanában sok találós kérdést olvasok. Meggyőződésem volt, hogy a találós kérdéseket csak a pedagógusok szeretik, engem legalábbis sosem érdekeltek különösebben, akármennyire is próbálkoztak az óvónénik meg a tanítónénik. De kiderült, hogy a gyerekeim is szeretik.  Lehet, hogy csinálok majd (= majd egyszer) találós kérdéses kártyákat is. Jöhet még egy? Vigyázz rá, mert nagyon ravasz, s hamar becsap, ő a ... ... tavasz! Na még egyet? Ezt fejtse meg, aki tudja: télen fehér, nyáron barna, füle nagy, de farka kurta. Mi az?  Neeeeem, nem

Újabb filcek

Újabb nyuszik. Újabb táskák. Varrtam ám tojásmelegítő nyuszkókat is. És mert hétvégén kisütött a nap is, sőt, néha akár +2 fok is volt, persze megint piacon voltunk. Vettem egy  párnahuzatot. Igazi, vastag vászonból, gyönyörű hófehér, és hímzett. Még azt sem bánom, hogy a paplanhuzatot nem találtam meg. A következő egy régebbi vásárfia, de eddig a pizsamák alatt rejtőzött, ki tudja miért. A története úgy kezdődik, hogy nálunk a gyerekek is hordhatnak ékszert. Mind a két kisasszony idejekorán túlesett a füllyukasztáson, és még a kórházban megkapták az első karkötőjüket is. Ilyen előzmények után nem lepődtünk meg, amikor kiderült, gyűrűre vágynak. Csakhogy a világ még nem érett meg arra, hogy egészen kicsi lányok számára is legyen benne gyűrű. Ezek után gondolhatjátok, hogy megörültem, amikor az egyik piacon rábukkantam erre: Egy icipici ezüstgyűrű! Megmértem, 14 mm az átmérője! Éppen jó a Másodszülöttem ujjára. Kis alkudozás után 300 forintért lett a miénk.

Nyuszik

Mostanában ilyesmiket csinálok: Nyuszitáskák. Mondjuk húsvétra. Vagy csak úgy. Szerintem egész rendes kis nyuszik, van apró szemük, orrocskájuk, kajla fülük, és persze bojtos farkuk is. A számuk és a csapat összetétele folyamatosan változik, hiszen már kaphatóak a Meskán. Ps. Ceffának: Hogy milyen ízű a céklás gumicukor? Amilyenre csinálod. :) Szerintem a legtöbb zöldség egyébként édes, na jó, a hagyma, meg a répa, és a cékla is. Simán el tudom úgy is képzelni, hogy egy kevés karamellizált mézen párolod meg a céklát, és egy kis tejszínnel turmixolod össze. Meg persze a zselatinnal. Én most céklamártást csináltam, ezért olajon, hagymán pirítottam a céklakockákat, szóval sós lett. Egy próbát megér.