Ugrás a fő tartalomra

Csak egy falatot 1.

Azt hiszem, ma lett elegem abból, hogy mindenütt csak azt hallani, hogy ezek a mai gyerekek milyen válogatósak, csak makarónit és sültkrumplit hajlandóak enni, hiába is kapnak a menzán finomabbnál finomabb, gusztusos, egészséges ételeket. (Egyébként az éttermek gyerekmenü ajánlatában szinte mindenütt csak ez a két étel szerepel az étlapokon.)
Próbáljuk már elfogadni, hogy a gyerekek nem hülyék! Ha tényleg olyan finom az a menzás kaja, miért is nem eszik meg??? Tényleg lehetséges, hogy egy csapat örökké nyüzsgő, mozgó, ráadásul növésben lévő (= ÉHES) gyerek előtt ott az a sok finomság, azok meg csak tuskálják? Nem lehet, hogy azért nem eszik, mert rossz?
Szülőként nem csak azt várom a menzától, hogy a gyerekeim finomnak találják az ételeket, hanem hogy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást tegyen lehetővé. Rengeteg vitamint, rostot, fehérjét szeretnék látni a tányérjukon, és szénhidrátot, zsírt mondjuk nem olyan sokat.
 
Azt, hogy mit kapnak a kisasszonyok az oviban tízóraira és ebédre, nem tudom lefényképezni, és illatmintát (szagmintát?) sem tudok feltenni a netre, de elhatároztam, hogy a nyári ovis zárásig minden nap felteszem az uzsi fényképét ide a blogra, hogy ti is lássátok, mi az a sok gusztusos és egészséges finomság, amit ezeknek a mai gyerekeknek meg kellene enniük.
Ha van kedvetek és lehetőségetek, tegyetek fel egy-egy fényképet ti is a blogotokra a menzás kosztról.
A konyhás néni és/ vagy a dadusok gondosan becsomagolják minden nap az uzsonnát. Ilyenkor még lehet találgatni, mi lehet a szalvétában.
Aztán kibontjuk, és a reményeink (elvárásaink) jelentős részétől már búcsúzhatunk is.
Fehér kenyér, száraz, a szaga savanykás. De ha már belekezdtem, végigcsinálom.
Valamivel meg van kenve az egyik fél szelet. A másik semmivel.
És itt a nap talánya, hogy mi van a kenyérre kenve?
Ja, igen, az is a baj a mai gyerekekkel, hogy nem ismerik az ételeket, hiába is adnak nekik a menzán változatos, gusztusos, egészséges és finom kaját, azért nem eszik meg, mert nem tudják mi az, nyilván mert otthon nem adnak nekik rendes ételt ezek a mai nemtörődöm szülők.
Hát, én néztem, néztem ezt a kenyeret, meg rajta a kencét, de nem ismertem fel. Pedig nem vagyok mai gyerek,  és nemtörődöm szülő sem.
Nem baj, szívesen megkóstolok új ízeket. Főleg, ha nem társul hozzájuk kellemetlen szag.
Lehetne mondjuk valami paprikás krém, vagy körözött, mintha száraz zöldfűszerek lennének benne. De megnyaltam, és kiderült, hogy édes. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, mi lehet.
Nem vagyok dietetikus, sem gasztroenterológus, de a szénhidrát csoportba raknám ezt az uzsonnát.

Megjegyzések

  1. Az én lányaim is nagyon szerették a spagettit... amíg az oviban meg nem kóstolták. Azóta rá se tudnak nézni.
    Jó és mindent megevő középső lányom pedig mióta ovis, válogatós lett. Sokszor jön haza ÉHESen, igen, csupa nagy betűvel... mert nem csak, hogy nem uzsonnázott, de nem is ebédelt...
    Unokatestvérem kislánya, mióta oviva jár, rákattant az édességre, előtte soha nem evett, azóta csak azt enne...

    Ennyit az egészséges közétkeztetésről... (Gusztusosnak pedig legkevésbé se mondanám, amit kapnak. Főleg, mióta sikerült egyszer ebéd előtt betévedni az oviba, amikor a dadusok teletömött szájjal, a gyerekek tányérjáról csipkedve a falatokat, vártak, hogy betolhassák a kocsikat a csoportszobába. :( )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe