Reggelire!
Még múlt héten kezdődött. Hogy mi miért nem veszünk soha gumicukrot. Mert ennyi erővel akár a linóleumot is rághatnád, azért - az összetevői közt nem sok különbség van. De miéééért? De mi miért neeem veszünk soha gumicukrooot? Azért a soha nem teljesen fedi a valóságot. Vettünk már. És valószínűleg fogunk is még venni. De mi miért nem veszünk soha gumicukrot?????
Na jó, legyen, csináljunk gumicukrot. Alma van itthon, szerencsére a zöldségesnél kaptunk birsalmát is. Megtisztítottuk, felkockáztuk, egy kanál cukorral és egy citrom levével összefőztem. A turmixba a zselatint is beleborítottam, ez az én módszerem a "csomómentesre keverjük"-re. Újraforraltam, és jégkockatartókba osztottam szét a pürét. Másnap reggelre megszilárdult, tökéletes gumicukor állagú lett.
Ez bizony egy kaláris. Tudom, hogy készen is lehet kapni, de ragaszkodom hozzá, hogy a kisasszonynak is legyen hozzáadott értéke a dologhoz. Tavaly pirosat fűztünk, apró kásagyöngyből, na azt soha többet. Legalábbis, ha egy mód van rá. Ez most eggyel nagyobb gyöngyből készült, így már sokkal jobban lehetett haladni. A képen nem látszik, de 121 cm hosszú a gyöngysor.
És ilyen lesz péntek délután:
200 forint volt darabja. Mert a legkisebb is számít. :)
És találtam mást is. Azzal kezdem, hogy mi nem nézünk tévét. És a kisasszonyok sem. És dvd-t is csak ritkán, sok szempont alapján kiválasztva, családi programként, együtt. Eddig csak mesefilmek voltak műsoron, max. 10 perc egy epizód, abból megnéztünk kettőt, akkor is a másodikat már unták, elég is ennyi.
De a múlt héten sokadszor olvastuk a Hajónaplót. Tudom, hogy a könyvtárban az ifjúsági regények közt kellene keresnem, tehát nem kifejezetten a nagycsoportosok könyvei közt, de nálunk már tavaly is nagy kedvencnek számított. Szerintem semmi olyan nincs benne, amit egy 6 éves ne tudna megérteni, vagy feldolgozni. És nem is biztos, hogy így kell ezt nézni, egyszerűen van egy történet, ami tetszik a gyerkőcnek, szórakoztatja, érdekli, és az összes szülői szempontunknak is megfelel, akkor hát olvassuk.
Egyik este elkezdtünk a Párommal a filmes változatról mesélni a csajoknak. Egymás után jutottak eszünkbe a jelenetek, és az egésznek az lett a kifutása, hogy miért is nincs meg nekünk ez a dvd???
És láss csodát, ezt találtam:
És igen, tényleg ennyibe kerül. Minden kívánságom így teljesüljön.
Mi tegnap déli alvásidőben néztük a vakációt, a csajok az utólsó húsz percnél csatlakoztak, amennyit láttak belőle, azon jól szórakoztak, sokat nevettek. És ez arra is jó apropó volt, hogy beszélgessünk arról, hogy a film sosem pontosan ugyanazt a történetet meséli el, mint a könyv.
És még csak most csengett le nálunk az a bizonyos 6. születésnap. Merthogy 6 éves korban van egy kötelező oltás. És ehhez kapcsolódik nálunk egy szokás, miszerint aki oltást kap, választhat egy könyvet. Ezért könyvesboltban is jártunk a hétvégén:
Még múlt héten kezdődött. Hogy mi miért nem veszünk soha gumicukrot. Mert ennyi erővel akár a linóleumot is rághatnád, azért - az összetevői közt nem sok különbség van. De miéééért? De mi miért neeem veszünk soha gumicukrooot? Azért a soha nem teljesen fedi a valóságot. Vettünk már. És valószínűleg fogunk is még venni. De mi miért nem veszünk soha gumicukrot?????
Na jó, legyen, csináljunk gumicukrot. Alma van itthon, szerencsére a zöldségesnél kaptunk birsalmát is. Megtisztítottuk, felkockáztuk, egy kanál cukorral és egy citrom levével összefőztem. A turmixba a zselatint is beleborítottam, ez az én módszerem a "csomómentesre keverjük"-re. Újraforraltam, és jégkockatartókba osztottam szét a pürét. Másnap reggelre megszilárdult, tökéletes gumicukor állagú lett.
Emlékeztek még a kék krémesdoboz tetőben a fehér gyöngyökre? Mutatom, mi lett belőle:
És ilyen lesz péntek délután:
Sőt, még ennél is szebb.
Voltam vásárolni. Kincsekre bukkantam.
Mindenki ismeri az érzést, amikor hazaér a bevásárlásból, és a gyerekei olyan arccal néznek rá, mintha a Twist Oliver egyik jelenetében lennének. Ilyenkor illik valami kincset elővenni a szatyorból. Valami pulyahülyítőt. Én most ezzel álltam elő:
És találtam mást is. Azzal kezdem, hogy mi nem nézünk tévét. És a kisasszonyok sem. És dvd-t is csak ritkán, sok szempont alapján kiválasztva, családi programként, együtt. Eddig csak mesefilmek voltak műsoron, max. 10 perc egy epizód, abból megnéztünk kettőt, akkor is a másodikat már unták, elég is ennyi.
De a múlt héten sokadszor olvastuk a Hajónaplót. Tudom, hogy a könyvtárban az ifjúsági regények közt kellene keresnem, tehát nem kifejezetten a nagycsoportosok könyvei közt, de nálunk már tavaly is nagy kedvencnek számított. Szerintem semmi olyan nincs benne, amit egy 6 éves ne tudna megérteni, vagy feldolgozni. És nem is biztos, hogy így kell ezt nézni, egyszerűen van egy történet, ami tetszik a gyerkőcnek, szórakoztatja, érdekli, és az összes szülői szempontunknak is megfelel, akkor hát olvassuk.
Egyik este elkezdtünk a Párommal a filmes változatról mesélni a csajoknak. Egymás után jutottak eszünkbe a jelenetek, és az egésznek az lett a kifutása, hogy miért is nincs meg nekünk ez a dvd???
És láss csodát, ezt találtam:
Mi tegnap déli alvásidőben néztük a vakációt, a csajok az utólsó húsz percnél csatlakoztak, amennyit láttak belőle, azon jól szórakoztak, sokat nevettek. És ez arra is jó apropó volt, hogy beszélgessünk arról, hogy a film sosem pontosan ugyanazt a történetet meséli el, mint a könyv.
És még csak most csengett le nálunk az a bizonyos 6. születésnap. Merthogy 6 éves korban van egy kötelező oltás. És ehhez kapcsolódik nálunk egy szokás, miszerint aki oltást kap, választhat egy könyvet. Ezért könyvesboltban is jártunk a hétvégén:
A végére pedig a szokásos:
Szia Éva!
VálaszTörlésNézz be hozzám, szeretnék adni neked valamit!
ezt már egyszer írtam,,, olvastad?
Gyere-gyere be hozzám
http://ceffaviragboltja.blogspot.com/2011/01/dijat-nyertem.html
Mennyi alma, mennyi zselatin???
VálaszTörlés