Nagyon belevetettük magunkat Másodszülöttem szobájának a dekorálásába, de én közben tudtam, hogy a tárolást is meg kell oldani. Nagy könnyebség, hogy a ruháknak van hely a gardróbban, de a kisasszony körül gomolygó igen nagy mennyiségű egyéb tárgynak (lomnak) is kell kijelölt hely. Lehetőleg zárható, azt figyeltem meg ugyanis, hogy a nyitott polcok a kisasszonyt csak még több tárgy (lom) felhalmozására inspirálják. És a fiókok, szekrények a sürgősségi rendrakásban is nagy segítséget jelentenek, villámgyorsan be lehet hajigálni mindent, aminek a látványa nem kívánatos.
Tehát kell egy szekrény. Lehetőleg olyan, aminek ajtajai és fiókjai is vannak. Esetleg vitrines része, hogy a leendő tulajdonosnak is a kedvébe járjunk... És persze olcsón. Ja, és lapraszerelhető legyen, hogy a lépcsőn fel tudjuk juttatni a tetőtérbe.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a szobában lévő mindkét függőleges fal már foglalt, az egyiken az ajtó van, a másiknál pedig az ágy és a tükrök :-)
Persze, hogy sikerült olyan szekrényt találnom, ami minden szempontnak megfelelt.
A legjobb az volt az egészben (az árán kívül), hogy az eladó megértette, hogy ezt a szekrényt csak úgy tudjuk tőle elvinni, ha vízszintesen 3 részre szedi, és így 3 fordulóval ugyan, de befér a kocsiba.
És akkor most jött el az a pont, amikor az érzékeny lelkű, gyengébb idegzetű olvasókat megkérem, hogy ne olvassanak tovább. A kíváncsiakat és a hagyományokkal szembemenni hajlamos, rebellis lelkületűeket viszont maradásra biztatom.
Itt vagy még, maradtál? Akkor kezdődjön a tabudöntögetés.
Az általános vélekedés szerint ezeket a régi bútorokat szétszedni nem lehet, mert ezeket A Mester annak idején úgy összerakta, hogy egyben is maradjanak míg a világ világ és még hét nap.
Pedig dehogyisnem. Az ajtók simán leakaszthatóak, a fiókokat is ki lehet szedni minden gond nélkül. (Ez mondjuk nagyon triviálisnak tűnik, de a szállításban részt vevő három pasiból egyiknek, sem jutott eszébe. Néztek szájjal, amikor meghozták a cuccot, és azzal kezdtem a kipakolást, hogy egyesével kiszedtem a fiókokat, hogy hű, így mennyivel könnyebb lett volna, de ezeket a régi szekrényeket nem lehet szétszedni... ) és a vitrin üvegei is kiszedhetőek. Annyi a titka, hogy középről kell kezdeni (a tolóajtókat be kell húzni középre, a vékony üveglapok közül pedig először a középsőt kell kivenni, aztán a többit egyesével becsúsztatni középre), óvatosan, türelmesen ki lehet billenteni a vájatból.
Vízszintesen is szét lehet szedni a három részt, ha nem is olyan egyszerűen, mint egy ikeás szekrényt, de egy kalapáccsal, csavarhúzóval (vésővel) meg lehet oldani.
A legfelső rész sajnos nem fért el a szobában, az nem nálunk folytatja a pályafutását.
A középső részhez nagyon óvatosan, kicsit félve nyúltunk hozzá, egyesével szedtük ki a szögeket. (Rengeteg volt benne, teljes összevisszaságban.) Hogy jövünk mi ahhoz, hogy szétszedjünk egy szekrényt, ami egyben vészelt át hosszú évtizedeket, látott árvizet, háborút, kánikulát, fagyot, ünnepeket és hétköznapokat, amit egy Mester a két keze munkájával a legnagyobb műgonddal készített, amiben még benne van az anyag, a tudás és a lélek is...
Ahha, persze.
A nagy finomkodás közben kiderült, hogy az öregek sem fukarkodtak az igénytelen megoldásokkal.
Tiplinek szánt furatban szög |
Valami távtartó, hézagkitöltő alkalmatosság Igényes munka? Minőségi anyagok? |
A lábazaton linóleum-szerű műanyag |
A középső részt lecsupaszítottuk, szétszereltük, majd a kisasszony szobájában összeraktuk.
Ugyanaz a forgácslap, mint az ikeás |
Aztán következett a mérős, rajzolós, dekopírozós rész. Az volt a cél, hogy levágjunk annyit a szekrény hátából, hogy beférjen a tető alá. A két alsó fiókhoz nem kellett nyúlni, de a két felsőt szétszedtem és méretre vágtam.
És a végleges helyén:
Szemből semmi különös nem látszik |
Innen látszik, hogy mennyit vágtunk le a hátából. Így teljesen a falhoz lehet tolni, a szoba hasznos területéből viszont semmit nem vesz el, és rengeteg tárolóhelyet nyertünk.
Azóta a felső fiók is a helyére került |
Méghogy nem lehet szétszedni :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése