Ugrás a fő tartalomra

Az előtér

jó nagy lett, ha nem is szobaszerű, de mindenképp lakótérhez illő méretű, 490x310cm a területe. Funkcióját legpontosabban az átjáróház írja le, itt lépünk be a házba, ezen keresztül jutunk el a ház legfontosabb részébe, a konyhába, innen nyílik a fürdő és a wc és a szobák felé is innen indulunk. Ha ez még nem lenne elég, innen lehet majd feljutni a tetőtérbe, a sarokban lesz majd egyszer a lépcső.


Épp ezért a berendezéssel nem is foglalkozunk különösebben, (főleg, hogy egyelőre a tér közepén a kiskirálylány hintája lóg, az pedig egy elég helyigényes mulatság) de a világítással kezdeni kell valamit. Most, ahogy belépünk, az ajtó fölött van egy gyenge kis lámpa, mondjuk azt, hogy nem világítja be a teret, és akkor pontosan is fogalmaztam, meg szépen is. Persze lehetne erősebbre cserélni benne az izzót, de többre vágytunk.
Például, hogy bármilyen lámpa is lesz, bármennyi, bárhol elhelyezve ebben a helyiségben, azt két helyről lehessen kapcsolni. Bejövünk a házba, felkapcsoljuk, átmegyünk az előtéren, a konyhában másik lámpát kapcsolunk, az előtér világítását lekapcsoljuk. (Ez egy villanyásznak egy sima alternatív kapcsolás.) 
Ezután már csak néhány egyeztetés volt, és kialakult a végleges változat, amit a villanyszerelők elé tártunk:
  • Semmilyen külső világítás nincs a házon, szeretnénk, ha a bejárati ajtó előtt lenne egy lámpa, az előtető egyik gerendájáról lógna lefelé. Azt szeretnénk a ház sarkától és a bejárati ajtónál, belülről kapcsolni.
  • Bent, az előtérben szeretnénk három lámpát egy vonalban a külső fallal párhuzamosan, amit egyszerre kapcsolnánk vagy az ajtónál, vagy a konyhánál.
  • Ugyanitt, a plafon közepére szeretnénk még egy lámpát, szintén két helyről kapcsolva.
  • A sarokban lesz a lépcső. Fölötte lesz majd egy csillár, azt szeretnénk a földszintről és a tetőtérből kapcsolni.
  • Ez a csillár ahhoz nagyon magasan lesz, hogy lent a lépcsőfokokhoz is elég fényt adjon, ezért szeretnénk 2 lámpát a lépcső 2 oldalára a földszinten. Ezeket szintén a földszintről és a tetőtérből kapcsolnánk.
  • A fal áthelyezésével megszűnt a fürdőszobai villanykapcsoló, egy ideig poén volt egy kis asztali lámpa fényénél használni a fürdőszobát, de most már kérjük vissza a villanykapcsolót és a világítást.
  • Ha már fürdőszoba. Kell konnektor a mosógépnek, és a bojlernek is. Ez utóbbinak külön áramkör is.
  • És akkor elérkeztünk a legizgalmasabb részhez, a villanyóra szekrényhez. Egy réges-régi kapcsolótáblánk van, összesen 3 elektromos körön van ez egész ház, kevés is, elavult is, aktualizálni kell tehát ezt is, és amit lehet, előszerelni a tetőtérhez.
  • Végül, hogy feltegyük a pontot az i-re, az előtérben 5 kettes konnektor kellene még.
  • Az összes lámpát megvettük már, a konnektorokat, kapcsolókat is megvesszük majd.
3 villanyász jött el megnézni a helyszínt.

Az egyik végighallgatott, az alternatív kapcsolásokat (amikor egy lámpát két helyről akarunk kapcsolni) nem értette, de azt mondta, úgyis itthon leszünk, majd elmagyarázzuk, miközben szerelik. Mondott egy összeget, nem igazán tudom, mi alapján, mert az első alternatív kapcsolás után már nem is nagyon figyelt, nem mért le semmit, a villanyóraszekrénybe bele sem nézett, 5 perc múlva itt sem volt. 

A második először problémázott mindenfélén (mi erre már nem nagyon szoktunk figyelni, általános kössünk bele mindenbe ujjgyakorlat, szerintünk bemelegítésként csinálják, hogy hangulatba kerüljenek), aztán magát dicsérte, hogy milyen jó szakember is ő, végül elkezdett érdeklődni, hogy mi is lenne a meló. Az első alternatív kapcsolás megértése még ment is volna, ha nem 3 lámpa lett volna ott. Az, hogy egy lámpát kapcsolunk két helyről, az ok. Az is rendben van, ha három lámpát külön-külön kapcsolunk két helyről. De hogy három lámpát egyszerre kapcsoljunk két helyről, az felfoghatatlan volt. És ez csak egyre bonyolultabb lett, ahogy soroltuk a többi alternatív kapcsolás ötletünket. 
Nem részletezem, mert nem érdemes, az a lényeg, hogy az egészet nem értette. Minél jobban magyaráztuk, hogy milyen egyszerű, ő annál bonyolultabb megoldási javaslatokkal állt elő. A végén már majdnem mi sem értettük, amit kitaláltunk. De csak majdnem :-) Bő fél órán át szórakoztunk ezzel, majd egyszer csak azt mondta, minden rendben, megértette, mit szeretnénk, tényleg, érti az egészet. Hurrá! Ha érti, érti, ráhagytuk, mi elmondtuk, amit akartunk, (Pedig dehogy értette meg. Volt még néhány kérdése, amiből kiderült, hogy az egészet nem érti az elejétől, hogy melyik lámpa honnan lesz kapcsolva. Pedig akkor már fel is volt rajzolva a plafonra meg a falra az összes lámpa, kapcsoló, konnektor helye.) néztünk kérdőn a villanyászra, hogy akkor most hogyan tovább, mikorra lesz árajánlatunk?
Válaszul elkezdte sorolni a nemeket.
Hogy írásos árajánlatot nem ad, ő nem ír le semmit. (Nem tudom, milyen arcot vágtunk, de sietve elkezdett magyarázkodni, hogy mert ő a személyes találkozásokban és az emberi kapcsolatokban hisz, meg az élő szóban, és majd elmondja szóban az árajánlatát, és majd beszélgetünk...)
Az összeg, amit majd személyesen, egy emberi találkozás keretein belül elárul, az anyagköltséget nem tartalmazza, az csak a munkadíj lesz. Ő az anyaggal nem foglalkozik, összeírja, mi kell, mindenből dupla mennyiséget megvesz a mi nevünkre, mert úgysem lehet pontosan kiszámolni, miből mennyi kell, de meg van beszélve, hogy ami marad, azt majd mi visszavihetjük a boltba.
Garanciát nem vállal, ha ő innen elmegy, ne hívjuk, hogy ez nem jó, vagy az nem jó. Persze ha az egész ház elektromos rendszerét újra csináltatnánk vele, onnan, ahol a villanyóránál bejön az elektromos kábel az ingatlanba, az más, akkor vállalná a garanciát.
Továbbá nem szerel fel akármilyen szerelvényeket sem. Kizárólag felső középkategóriás, vagy annál jobb minőségű kapcsolót, konnektort hajlandó felrakni.
A lámpákkal meg úgy van, hogy azokat rezsióradíjban rakja fel, mert egy ikeás lámpát felrak 10 perc alatt, bár gondolja, hogy nálunk úgysem lesz olyan, de rakott ő már fel olyan csillárt, hogy egy egész nap volt összeszerelni. 
(Khm. A rezsióradíj párban jár a naaagyooon aaalaaapooos munkavégzéssel. Avagy miért is ne pepecselnénk el egy lámpával jó hosszasan, ha még fizetnek is érte? Mellesleg minden felszerelendő lámpánk ikeás.)

Ezek után meglepetésként ért, amikor hívott, hogy kész az árajánlat. 

Szerintünk nem sokat gondolkodott, vagy számolt egyébként, egyszerűen mondott egy összeget, hogy mennyit szeretne két nap alatt keresni.
Nem ítélem el érte, én is nagyon szeretnék két nap alatt annyit keresni. Sőt, két hónapra is kiegyeznék ennyi pénzzel.

A harmadik villanyászról majd legközelebb mesélek.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe