Ugrás a fő tartalomra

Alapvető udvariasság

vagy kötelező minimum egy munkamegbeszélésre felkészülten érkezni???
Esetleg sokcsillagos luxus, amit csak kevesek enged(het)nek meg maguknak?


Számos kivitelezésre jelentkezővel szerveztünk megbeszélést az elmúlt hetekben. Minden alkalommal először telefonon ismertettük a tényállást, majd e-mailben is, és átküldtük a tervdokumentációból azokat a rajzokat, metszeteket, melyekre a kivitelezőnek szüksége lehet.

(Azért nem a teljes anyagot, mert meggyőződésünk szerint pl. a meglévő pince aljzatának a szigetelése abszolút indifferens a tetőtér beépítése szempontjából, ám a jelölt urak előszeretettel vetik rá magukat az efféle részletekre.)

Ezek után mikor végre sor kerül a személyes találkozóra, napokkal azután, hogy a terveket átküldtük, nyilván azért, hogy a címzettnek legyen ideje átnézni, átgondolni, felkészülni, megérkezik egy teljesen outsider, akivel az egészet elölről kell kezdeni, mert bele se nézett az e-mailbe.

Legutóbb az volt a magyarázat, hogy az e-mail átment, a szöveges rész, de a csatolmányok nem. Aztán amikor kinyomtatva mutatom neki, hogy ezeket küldtem át, csak a vállát vonogatja, hogy jaaaa, ezeket megkapta, de nem nézte meg.
Akkor minek jött el egyáltalán a személyes megbeszélésre (ami neki tulajdonképpen állásinterjú, hiszen itt dől el, hogy megkapja-e az adott munkát)????
Tényleg sok hülyeségen vagyunk túl, egy-egy ilyen félmondat nekünk már elég ahhoz, hogy visszább vegyünk a pozitív odafordulásból. De az aktuális jelöltnek volt bátorsága lapot húzni a 19-re. Épp arról mondtam valamit, amit az e-mail szöveges részében írtam, mire közölte, hogy neki ilyet nem írtam. Még jó, hogy én készültem a megbeszélésre, felolvastam az elküldött e-mailt. Ő még csak zavarba sem jött, mi meg néztünk a Párommal egymásra, hogy tényleg az történik, hogy ez a jóember most itt a szemünkbe hazudik, mi meg bízzuk rá néhány millióért a házunk építését?
Ilyen kezdés után a folytatás már nem volt különösebben érdekes. Minél többet mondott az úriember (a kisasszonyok hívják így a kivitelező jelölteket :-), mi annál kevésbé figyeltünk rá. Fél füllel hallottam, hogy problémázott azon, hogy mekkora por lesz itt amikor vágják át a födémet (csak vágná már valaki!), és majd mindent ki kell pakolni a lakótérből (nyilván nem neki, nem értem, miért ő problémázik rajta), meg utána a takarítás (szintén nem az ő gondja), és egyáltalán, elég jelentős zajhatással jár majd az egész.
Felajánlottam neki, hogy elhívom majd, ha legközelebb a kisasszonyok nyírják egymást, hallgassa meg, az milyen zajhatással jár (mert néha azt érzem, átütöm én puszta kézzel azt a födémet, csak legyen egy hely, ahol külön zárhatjuk a hölgyeket :-). Pánikszerűen zárkózott el a lehetőségtől a csávó, de valahogy normálisabb mederbe terelődött innen a beszélgetés. Vagy azért, mert ő nem állt elő újabb hülyeségekkel, vagy azért, mert mi nem figyeltünk rá, lényeg, hogy semmi említésre méltót nem tudunk felidézni.
A végén azzal váltunk el, hogy átküldöm neki a teljes tervdokumentációt, hogy alaposan felkészülhessen, és úgy számoljon árajánlatot. Mosolyogtunk, nyilván. Ha azt a 6 oldalt nem nézte meg, ami őt kivitelezőként érintheti, azt a több mint 100 oldalt nyilván végigolvassa majd. Mi sem természetesebb.




Megjegyzések

  1. Sajnos ismerős a szitu.
    Belső felújítás előtt állunk. Anyagiak miatt csak részletekben újítunk. 2 évvel ezelőtt dolgozott nálunk egy ismerős kőműves és a barátai.Szép munkát végeztek, becsületesen, megbízhatóan végezték a dolgukat. Idén elhívtuk az ismerős kőművest, a megbeszéltek után eltelt 1 hét( neki ennyi idő kell az árajánlat elkészítéséhez). 1 hét után mi hívjuk, nehezen érjük el. Elmondja, hogy a társai meghátráltak. 1 kőműves mit sem ér. Elkeseredtem, de nem adtam fel.
    Az utcánkban felújítottak egy hasonló házat,mint a miénk(60-as évekbeli kockaház), szép lett. Elkértem az elérhetőségüket, a referencia magáért beszél. Pontosan időpontra jöttek a megbeszélésre, most az árajánlatra várok. Bízom benne, hogy beválnak.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe