szerda, február 29, 2012

Alig hittem

hogy ez is eljöhet még.

Sőt, igazából sosem gondoltam volna, hogy idáig jutunk.
Tegnap délután Elsőszülöttem tanítónénije ideadott nekem egy félig kijavított matek felmérőt, hogy neki nem volt ideje befejezni, ugyan, tegyem már meg, hogy kijavítom, és ha hibás, akkor még gyakoroljunk itthon.

Hazahoztam hát, kijavítottam, láttamoztam, aláírtam, és kiraktam a faliújságra.


Mindig megakad rajta a szemem, ha arra járok, és nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.

5 megjegyzés:

  1. De jó nektek!
    Mi, más mezei szülők nem is láthatjuk gyerekeink dolgozatait, csak meghatározott félfogadási időben...vagy ha esetleg elég jóban vagyunk a tanító nénivel, kuncsoroghatunk egy kicsit, és azért akkor biztos megmutatja.
    A nagyobb gyerekeink még hazahozhatták, aztán nem tudom mi történt, de most páncélszekrényben kell őrizni a diplomaosztó végéig...:((((
    Szóval nevess csak!

    VálaszTörlés
  2. :)) Én mosolyogtam, tedd azt Te is:)

    VálaszTörlés
  3. Én sem tudom nevess vagy sírj...
    (...én csak azt tudtam mondogatni, hogy ezt már nem hiszem el! Meddig süllyedünk még...) Erika

    VálaszTörlés