Ugrás a fő tartalomra

Szezon

A filmre emlékeztek még?
Én már csak alig, úgy emlékszem, kb. annyiról szólt, hogy amikor szezon van, menni kell a Balatonra. (Kapható dvd-n? Jó volna újra megnézni.)

A magam módján én is felismertem - a filmtől függetlenül - a szezon hatalmát. A cseresznye döbbentett rá. Hogy amikor szezon van, akkor enni kell. Mondjuk naponta legalább egy tállal. Mert néhány hét alatt kell megenni az egész évi adagot.

Ezért most bodzázunk. Az első adag szörp már üvegekben, a másodikat ma kevertem be. Az idén először csináltam címkéket is. Rögtön két változatot is.

Persze nem sikerült dönteni, hogy melyik tetszik jobban, ezért felváltva raktam az üvegekre.

Ha szeretnétek ilyen
címkéket, letölthetitek innen. És innen.
A felragasztásra találtam egy egyszerű és nagyszerű módszert. Kis tálkába tejet öntök, belemártom a címke hátoldalát, nem kell, hogy átázzon a papírt, csak mindenütt érje a tej, rásimítom az üvegre, papírtörlővel letörlöm a lecsorgó tejet, és kész is. Tökéletesen rásimul az üvegre, nem, nem büdös, és ugyanilyen könnyen le is lehet szedni, ha eljön az ideje, csak vízbe kell mártani az üveget, és leázik.

Holnap szedem a bodzát a borhoz. (Csináltatok / ittatok már bodzabort? Én még egyiket sem, de mostanában sok időt töltöttem francia blogok tanulmányozásával, így már biztos vagyok benne, hogy jó kis apéro lesz. Érdekel valakit a recept, fordítsam le?

És persze kell egy nagyobb kosár bodzavirág, hogy megszárítsuk, teának.

A nagy bodzaillatban azért töröm ám mindenfélén a fejem. Törjétek ti is! Fekete gyöngyök és piros organza szalag. Ebből mi lesz?
Folyt. köv. holnap.

Megjegyzések

  1. Nyaminyami bodzaszorp...:) meg kell kernem as otthoniakat!
    Leforditanad legyszi a bodzabort? Anyukam biztos tenne egy kiserletet. :) Koszi!

    VálaszTörlés
  2. Pipacs lesz. :) Már látom, tele a környékünk piros virágfejjel, engem is megihlettek. :D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon-nagyon profi a címke. Én is nyomtatok. :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van.  És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.